Sziasztok! Furcsa lehet sokak számára az a tény, hogy mit keresek én itt, mivel én magam mondtam, hogy nem fogok addig blogot vezetni, amíg ki nem találok valami értelmes témát, aminek van értelme, hogy azzal szórakoztassam a közönséget. Na, Most erről szó sincs, mivel sajnos nem lettel az óta annyival okosabb hogy valamilyen témáról folyamatosan hetente vagy naponta írjak. Meg őszintén megvallva az rengeteg munka és nekem erre nincs időm, és főleg kedvem, mert nagyon lusta vagyok. De ellenben mégis írom ezt a bejegyzést ennek az oka az, hogy mostanában nagyon unalmasak lettek a napjaim, és visszagondoltam, hogy régen mivel boldogítottam a napjaimat. Én azért kezdtem ebbe bele, mert szeretek írni, és ez nekem szórakozás. És pont ezért most az elején szeretnék pár dolgot tisztázni veletek. Az első a pont az, hogy senkinek sem kell ezt olvasnia, akinek nem tetszik, az kereshet más olvasnivalót, és pont ezért nem akarom hallani azt, hogy mennyire nem, tetszik stb.… A másik az, hogy ne köss bele, amibe írok, én ezt nem azért írom, hogy vitatkozást kezdjek, hanem azért hogy leírjam a gondolataimat, amit vagy befogadsz, vagy nem. A harmadik az, hogy nem akarok hallani nyavalygásokat a szöveg helyesírásáról és értelméről kapcsolatban. Tisztában vagyok mindkét hibámmal, és remélem idővel javulni fog, de most csak ez van és ezt kel szeretni. Gondolom, azért szeretnétek tudni valamit azzal kapcsolatban mit is fogok írni a közel jövőben. Lássuk csak, én úgy tervezem, hogy sok személyes véleményt fogtok hallani, ami bennem megfogalmazódik és mivel mostanában sok nagy kérdés és dilemma forog az agyamban ezért szeretnék ezekről megemlíteni pár dolgot. Személyes dolgokról most sem fogok írni, de személyes véleményeket egyes dolgokról igen pl: film, szórakozás, egy játék, vagy bármi más.
Mai napokban az ukrán események eléggé jelentősek ahhoz, hogy ne hagyjam szó nélkül. Aktuális hírekről is fogok írni, amiről úgy vélem, hogy erről lehet beszélni. De ami új lesz, és még ilyenről nem írtam az pedig ilyen belső gondolatok kérdések megfogalmazása lesz, ami nem hagy nyugton és úgy gondolom, hogy erről írni fogok. Mondok példát, hogy értsétek: Tovább tanulás: kinek, érdemes kinek nem, mit válasszunk és mit ne. Mivel én most egy kicsit fel vagyok, háborodva ezen mivel személyesen tapasztalom végzősként, és sokaknál azt látom, hogy a tovább tanulás nem egyenlő azzal, hogy belépünk a nagybetűs életbe, hanem inkább az, hogy hogyan hosszabbítsuk, meg pár évvel a gyere korszakunkat, amit nem tudunk lezárni. Mivel most hogy elvégeztük a középiskolát választanunk kell, mit kezdünk az életünkkel. A felháborodásom egyik oka az, hogy az egyetemen sokan nem komoly feladatnak vagy munkának látják, hanem annak hogy az egyetemi évek alatt is hogyan szórakozzunk el 5-6 évet. Én terveim szerint bárhová is vesznek, fel komolyan fogom venni mivel elhatároztam, hogy bármi is lesz belőlem, én abból a legtöbbet ki akarom hozni, ami tőlem telik. És pont ez a baj a másoknál, hogy beérik a kevesebbel is pedig képesek lennének a többre is. A másik véglet az, pedig amikor a képesség kevesebb, mint amennyi kéne. Néha nem azt kell választani az életünkben, ami legjobban szeretünk, hanem amiből a legjobbak vagyunk. Pl lehet, hogy jó kőműves lenne belőlem, de képes vagyok arra is, hogy jó építész legyen belőlem, aki még többet ad majd a társadalomnak, mintha csak kőműves lenne. Remélem, értitek a példát. Folytathatnám a sorok írását, de mivel már késő van és holnapi témámat nem akarom ma lelőni, ezért most itt be is fejezem. Köszönöm mind azoknak, akik eddig is olvasták ezt, és örülök az új olvasóknak is. Amit írok nem csak a korosztályomnak, hanem mindenkinek szól.
