A tv-ben, rádióban folyton a választásokról beszélnek, de ha nem akkor pedig az ukrán helyzetekről. És akármennyire nem érdekel minket a politika, szerintem akkor sem szabad tudomáson kívül hagyni, hanem napra késznek kell lenni belőle. Miért? ha arra gondolunk, hogy : „Mi közünk van ehhez, kit érdekel?A hétköznapi ember élete ezzel úgy sem fog megváltozni, minden ugyan olyan marad”. Ha nagyon konzervatívak vagyunk, akkor lehet, hogy így is marad, de miért nem szánunk egy kis időt erre, hogy elgondolkozzunk ezen és saját véleményünket is elmondjuk, és pont ezzel leszünk mi is a változások mozgatói. Én úgy gondolom, hogy azért nem változik évről évre a magyar politika, mivel az embereknek csak egy nagyon szűk rétege foglalkozik ezzel. A hétköznapi ember úgy van ezzel, hogy mi kis emberek úgy se tudunk semmit se elérni, és hagyjuk, hogy majd a politikusok megoldják a problémát. De akkor ne csodálkozzunk, hogy évről évre romlik a magyar helyzet. De nem keseredjünk el, szerintem van kiút. Először is nem a politikusok dolga a kormány, és Magyarország irányítása. Ez a mi feladtunk, ha még nem felejtettétek el, mi demokráciában élünk, és a politikusok feladta csak az, hogy a nép akaratát teljesítsék. De ha nincs önálló véleményünk, kéréseink, követeléseink a változásokkal kapcsolatban, akkor ne csodálkozzunk, hogy ők nem tudják, hogy mi is kell nekünk igazán. De ezzel még nincs vége a történetnek. Könnyű azt mondani, hogy: rezsicsökkentést akarunk, alacsonyabb áfá-t nagyobb béreket, több munkalehetőségeket, és persze kevesebb adókat. Az szép is lenne, ha ez mind teljesülne, de nem fog. Addig nem is, amíg nem kezdünk el mi is gondolkozni a probléma megoldásán. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni. Én nem azt várom, hogy az összes problémára találjunk megoldást, mivel szerintem az lehetetlen, hanem azt hogy egy apró töredékére, ami a mindennapi életünkben jelen van, azokra a problémákra találjunk megoldást. És ezt persze el is kell mondani a megfelelő embereknek, akik megvitatják hogy tényleg jó e a javaslat , és ha igen akkor ezt megvalósítani. Ha 10millióan összedolgoznánk, csodára is képesek lehetnénk. Személyesen mondok egy példát, hogy értsétek, hogy pl. egy 19 éves diák mit javasolhat, és ha nekem van, egy jó ötletem nektek miért nem lehetne jó ötletetek???
Én úgy gondolom, hogy az oktatás rendszerét kéne reformálni. Akármennyire is hihetetlen, ez a rendszer nagyon sok éves és ebben a modern világban ez már nem napra kész. Az oktatás célja ma az, hogy mindenben elvárják, hogy okosak legyünk, de amiben ténylegesen jók vagyunk, azt pedig alig támogatják. Most azt akarják, hogy mindenki ugyan olyan legyen, pedig mindenki más, és az lenne a legjobb, ha egy jó tulajdonságunkat megtalálnák, (tehetségkutatás révén) és azt fejlesztenék a legjobbra. Én már az általános iskolában elkezdeném ezt, hogy kb. 8.-os korura biztosan megtalálják, hogy ők miben a legjobbak, és ezzel tudják, hogy ők mit is akarnak majd az életükben. Nagyon nagy hangsúlyt kéne fektetni abba, hogy megtalálják ezt a diákokban. Ma ez nem létezik, vagy ha van csak az emberek 5%-ával foglalkoznak. A többit magára hagyják. pedig szerintem minden diákra ugyan annyi időt kéne szánni. Én teljesen megváltoztatnám az órarendet az általános iskolában, kb 5x ennyi fajta óra lenne, és mindenbe ki tudnák próbálni magukat. Lehet, hogy megterhelő, de szerintem a legtöbb időt az első 4 osztályba kéne belefektetni, ahol igazi gondolkozó vágyakkal teli gyerekké-diákokká váljanak, akik megtalálják az örömüket az iskolában, a tanulásban. Ezek a gyerekek egy játékos családias nevelésben vennének részt és nem csak a tanulás, hanem a nevelés és az etika oktatása is főbb szerepét kapna. A tanárok nem diákoknak tekintenék a tanulókat, hanem inkább egy öntudatos szülő, aki mindent meg akar adni a gyerekének. és pont ezért bentlakásos iskola lenne, ahol csak hétvégenként a gyerekeket haza a szülőkhöz. Egész nap foglalkoznának vele, nagyon sok szakos tanára lenne a gyerekeknek, és persze ők nem csak tanárok, hanem nevelők is. Ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a tanárok oktatásában is, kb. 6-8 évig tanulnák ezt a nagyon komplex feladatot, hogy helyesen, és jól végezzék el a feladatukat. Mivel nagyon nagy felelősséggel jár ez. A diákok kisebb csoportonként tagolódnának, és ezt felügyelné egy nevelő (tanár) mint egy szülő a gyerekeit. Mindenkivel sok időt foglakoznának, ha valamit nem értenek, vagy valamiben elmarad, plusz időt adnának, hogy felzárkóztassák őket. Az osztályok is lennének, de más lenne a szerepe, mint ahogy gondoljátok, mivel sok féle órájuk lenne az elején az összes tantárgy, és évről évre kevesebb, amit a diákok választottak tudásuk szerint, de azokkal több időt foglalkoznának. A szórakozás és szabad idő is lenne, ahol választhatnának, mit szeretnének csinálni. Minden gyereket az öntudatosságra nevelnék, és persze a vallásosságra és az etikára is nagy szerepet fordítanának. És amikor majd belépnek a középiskolákba az már nem egy általános oktatási intézmény lenne, hanem inkább egy egyetemhez hasonló intézmény ahol már csak bizonyos tárgyakat oktatnának (de persze lennének alap órák is ahol folytatnák a nevelést, hogy értelmesek legyenek az életben és persze műveltek). Amit én most leírtam megvalósítható, és nem lehetetlen, de rengeteg pénzt is időt kéne belefektetni, hogy ez megvalósuljon. És ők lesznek a magyarság jövője, akik a magyarságot a tudásukkal fellendítenék. Nem paks 2.0 ra kell pénzt ölni, hanem az oktatásra. A japánoknál is hasonló talán egyszerűbb rendszer van, és lehet látni a gazdaságán hogy mit is értek el eddig.
Köszönöm, hogy elolvastátok és remélem, ezzel bennetek is elindítok valamit és ti is elkezdtek gondolkozni ezen.
